A porc regenerálható

Egyre gyakrabban találkozom a laikusok körében elterjedt hiedelemmel, melyet ezúton szeretnék eloszlatni. Megannyi különböző fórumon tényként kezelik; afféle axiómaként, kiindulási pontként közlik: a porc nem regenerálható. Megragadnám tehát a lehetőséget, hogy eloszlassam a porc köré szőtt téves mítoszt. A porc regenerálható.

Porcregeneráció

Fogadjuk el: létezik. Nem kitaláció, nem varázslat-, hiszen az emberi szervezetben minden sejt, minden szövet képes regenerálódni, gyógyulni. A csont beforr, a gyulladás elmúlik, a sebek meggyógyulnak-, a végtelenségig sorolhatnám. Mindezekhez hasonlóan a porc szintén képes regenerálódni. Gondoljunk csak a gyermekekre! Néhány éves korban a csemetéink nap, mint nap többször elesnek. Amikor járni, bicajozni tanulnak, amikor szaladgálnak, fogócskáznak, játszanak, újra és újra elesnek (ezzel természetesen frászt hozva az aggódó szülőkre). Azonban ilyenkor felkelnek, és az első rémület után szaladnak tovább. A szervezetükben lévő porcok pedig a századik esés után sem szenvednek visszafordíthatatlan károkat.

Felnőttkori porcregeneráció

Felnőtt korban a porcregeneráció sajnos valóban lassabbá, a degeneráció pedig gyorsabbá válik. Ennek elsődleges oka a túlsúly, a stressz, a mozgáshiány és az ülőmunka. Ezek mind-mind számottevően lassítják a porcregeneráció folyamatát.

Ha azonban hajlandóak vagyunk egy kis figyelmet szentelni magunknak és az egészségünknek, akkor ez a folyamat visszafordítható. Ha ügyelünk az egészséges étkezésre és a rendszeres testmozgásra, akkor a regeneráció folyamata optimalizálható.

Rehabilitáció helyett műtét

A porcregenerációt körüllengő tévhit sajnos igen komoly problémákat vet fel az egészségügyben, a gyógyászatban. A porckopást ugyanis ez okból gyakorta kívánják operációval gyógyítani. Tévesen abból indulnak ki, hogy a porc nem gyógyítható, így mi a megoldás? A műtét… Azonban ez szintén helytelen. Álláspontom szerint ugyanis a műtét (a vele járó stresszel, fájdalommal, kellemetlenségekkel, időráfordítással és esetleges komplikációkkal, szövődményekkel) a legvégső megoldás lehet csak! Nekünk, orvosoknak kötelességünk arra törekednünk, hogy páciensünket megóvjuk a műtét okozta problémáktól, ezért (amikor lehetséges) a műtétet meg kell előznie a rehabilitációnak. Jómagam porckopás esetén mindenekelőtt rehabilitációt javaslok: gyógytornát, masszázst, fizikoterápiát és lágylézer-kezelést. Igyekszem tehát minden esetben megóvni pácienseimet a gyógyszerektől és az operációtól, hiszen tisztában vagyok azzal, hogy ezek milyen szövődményeket okozhatnak az emberi szervezetre nézve. Persze amikor elkerülhetetlen és nem hat semmilyen rehabilitáció, nem csökken a fájdalom, akkor én is szükségesnek látom és javaslom a műtétet.